A homeosztázis működése
Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy az emberi faj a kifejlődése során úgy jött létre, hogy a környezeti hatásokra (egy oroszlán megjelenése vagy az évszakok változása) tudjon reagálni, az oroszlánra nagyon gyorsan, az évszak váltásra lassabban. Amikor egy oroszlán üldözőbe vette ősünket, akkor (az adrenalin hatására beinduló kémiai folyamatok segítségével) ősünk az ereje megtöbbszörözésével fel tudott mászni egy fára, vagy el tudott futni. Az evolúció (vagy a teremtés, kinek melyik szimpatikusabb) kifejlesztett bennünk (emlősökben, nem csak az emberben) egy olyan rendszert, aminek segítségével nagyon gyorsan tudjuk mobilizálni az energiánkat (pl. elszaladni egy ragadozó elől a veszélyben), de cserébe kaptunk mellé egy olyan rendszert is, ami AUTOMATIKUSAN visszaáll az alap-állapotunkba - az optimális, minimális energiát igénylő fenntartó állapotba. A szerencse az, hogy ennek az önregulációnak része az alkalmazkodás is. Azaz, ha ismétlődik egy hatás, akkor az arra adott reakciónk egyre javuló lehet. Így tanulunk, így válunk egyre jobb futóvá, és így növelünk egyre nagyobb izomzatot. Az állandó és önműködő visszaállás az alap-állapotba nagyon leegyszerűsítve az önreguláció: törekvés a homeosztázisra (ahol a homeosztázis a legkevesebb energiát felhasználó állapot). Ez az önreguláció teszi azt, hogy ha sokáig nem találkozunk oroszlánnal, akkor elromlik a válaszidőnk, és a menekülő teljesítményünk.
A homeosztázis áldozata az izom
Az emberi szervezetet a génjei egy adott izomméretre kódoltak. Az izom olyan szervünk, ami a homeosztázisra törekvés áldozata. Ha nagyobb lenne, gyorsabban tudnánk reagálni a veszélre, ám a fenntartása annyi energiába kerülne, hogy az már nem lenne gazdaságos. Ezért a szervezetünk optimalizálja a méretét. A testünket ért ingereknek megfelelő méretűre fejleszti őket, egy dekával se többre. Az izomzat nyugalmi állapotában is energiát használ. Vért kell benne keringetni, oxigénnel és tápanyaggal kell ellátni, az izomtónust fenn kell tartani. Ha nagyobb lenne az izomzatunk, akkor egész nap kajálnunk kellene a fenntartásához. A napi pár elkülönülő étkezés, az időszakos éhezés (évszakok, vándorlás, vadász-gyűjtögető szerencse) ekkora izomzatot engednek meg.
Minden ember más. Az alap-genetikánk azonos, ám az egyéni változatosság ezen belül óriási. Valóban óriási. Ugyanúgy, ahogy a magasságunk, a hajszínünk, az ujjaink hossza örökletesen változó, az izomzat mérete is egyénenként különböző. Van olyan ember, akinek a családjában sokkal izmosabb gének öröklődnek, és sajnos olyan, akiknél lényegesen kisebb izomzatra predesztináló gének öröklődtek. Ezen az egyen nem lehet változtatni. Az, aki nem izmos géneket örökölt, állandó hátrányban lesz azzal, aki azt. De, így van ez a hallással, a írás vagy olvasás készségével, a nyelvérzékkel is. Aki jó nyelvérzéket örökölt, annak sokszorta könnyebb lesz tucatnyi nyelven megtanulnia, mint annak, aki ezt nem örökölte. Természetesen ez utóbbi is meg tud tanulni nyelveket, csak sokkal nagyobb és több befektetett munka és áldozat árán.
Az izom építésről, táplálkozásról, táplálékkiegészítőkről, reális lehetőségekről tovább olvashattok itt.
Kommentek