Ásványi anyagokkal a téli ártalmak ellen
Az ásványi anyagok (mineráliák) az emberi test számára ugyanolyan fontos kiegészítő tápanyagok, mint a vitaminok. A szöveti koncentrációjuk alapján megkülönböztethetünk makro,- (nátrium, kálium, kalcium, foszfor, magnézium) és mikroelemeket (jód, cink, réz, vas, mangán), az utóbbiakat nyomelemek néven is emlegetik. Szervezetünk számára - némi túlzással - szinte minden nem radioaktív kémiai elem fontos, kivéve talán a legtöbb gázhalmazállapotút. Életfolyamatainkban főleg fémes elemek (vas, nátrium, kalcium) vesznek részt, de nem egyszer találkozhatunk nemfémes mineráliákkal (szilícium, bór) vagy éppen a hétköznapi életben gázként ismert klór vagy fluor sem nélkülözhető szervezetünk számára. Néha viszont egészen meglepő, inkább mérgező tulajdonságaikról ismert elemeket fedezhetünk fel a listán: ki hinné, hogy arzénra, higanyra, kadmiumra, éppúgy szükségünk van, mint rézre vagy éppen ólomra. De nem kivételek a különlegességek listáján a nemesfémek sem: az ezüst és az arany feltételezhetően szerepel bizonyos anyagcsere-folyamatokban. A fentiek - és persze a táplálkozástudományi kutatások alapján is - elmondhatjuk, hogy az ásványi anyagok tulajdonképpen anyagcserénk minden fázisában, folyamatában szerephez jutnak. Fontos azt is tudni, hogy egy-egy ásványi anyag általában több folyamatban is részt vesz. Tehát sokrétű feladatot töltenek be az élő szervezetek mindegyikében, ám ezeknek minden részlete még korántsem ismert.
Az ásványi anyagokra is igaz, hogy a táplálékaink minősége miatt a szervezetbe jutó mennyiség nem elegendő a szervezetünknek, és vannak helyzetek, amikor pótlásukra extra szükség lehet (terhesség, erős fizikai megerőltetés, betegség stb.). Bizonyos ásványok túladagolása esetén viszont mérgezési tünetek léphetnek fel, ilyenek pl.: a foszfor, a kalcium, a fluor és a kálium.
Kommentek